Azt mondják: az élet rövid, használd ki, élj a pillanatnak... milyen egyszerű kimondani,
de kérdem én: mennyire lehetséges ez?
Persze, igen, sosem tudjuk meddig élünk majd, lehet, hogy még 50-60 évig, de lehet az is, hogy még ma vagy holnap meghalok, mert a ,,fejembe esik egy virágcserép"...
... ez mind szép és jó, de mondja meg nekem az a nagyokos, aki arra buzdít, hogy élj a pillanatnak, hogy akkor mi lesz holnap? Ha én a pillanatnak élek, akkor ma elköltöm az összes pénzem, nem gondolok bele, hogy fizetni kell számlákat, na meg egy hónapig enni is kéne valamit.
VAGY, éljek a pillanatnak? Vagyis ne tanuljak a holnapi vizsgámra? hiszen az holnap van, a mai pillanatnak mindegy, hogy holnap mi lesz és holnap is csak egy pillanat lesz...
Lehet, hogy azok a hajléktalan emberek, akik felelősek a helyzetükért, szintén a pillanatnak éltek, és pillanatnyilag is jól vannak és mivel megélik az összes pillanatukat évek múlva is csak pillogtathatnak a helyzetükön, kiélvezve persze a pillanatot.
Szóval a lényeg, hogy nagyon dühít, amikor rossz hangulatomban azt mondja valaki, hogy élj a pillanatnak! Persze, azt teszem, hiszen 100%-osan átélem a fájdalmamat, a pillanatnyi helyzetemre fókuszálok csak, de ha mindig ebben a pillanatban maradok, akkor hogyan fogok kimászni belőle?
A pillanatok nagyon rövidek és bár az élet építőkövei, de úgy ahogy egy tégla önmagában nem ház, úgy egy pillanat sem az egész élet. Tehát ne a pillanatnak élj, hanem az életnek élj!
Ha úgy érzed, hogy a pillanat adta lehetőség jobbá teheti az életedet, akkor használd ki, ha pillanatnyilag szeretsz valakit, mond ki, ha pillanatnyilag hálás vagy, köszönd meg, ha pillanatnyilag boldog vagy, mosolyogj és öleld át a világot! DE... sose bánts senkit azért, mert pillanatnyilag dühös vagy és sose tégy olyant, ami a pillanat hevében indokoltnak látszik, de egy életre bánni fogod!
Per pillanat ennyi...